Aki modellfotozással foglalkozik az tudja, hogy a studióvakuk elengedhetetlen kellékek. Szerencsére ma már lehet válogatni: az olcsóbb, belépő szintű eszközöktől kezdve a legprofibb "ránk szakadt az OTP" vakukig bezárólag széles a paletta. A villantók azonban kiegészítőkért kiáltanak: ernyők, softboxok, fényterelők, állványok és még sok sok kütyüt kell összevásárolgatni, mire egy fotostudiónak hívható helyet berendezhetünk. Egy kis leleményességgel azonban igen sokat spórolhatunk, erre szeretnék két példát felhozni.
Az elsőt egy kis ismertetővel kötöttem össze. A problémám a következő: szerettem volna hajfény produkálásához egy vakut beszerezni. Ehhez nem szükséges nagy teljesítmény, viszont kritériumom volt, hogy a teljesítménye szabályozható legyen és plusz kioldó nélkül is képes legyen elvillanni, valamint az ára ne legyen magas. A Mikrosat-os "villanj körte" kicsi teljesítménye és nem változtatható villanási ereje miatt alapból kiesett a körből, akárcsak az újabb "Génmanipulált villanj körte" (ennek szabályozható a teljesítménye de csak 82 Ws-os, és sajnos - mint utánajártam - a kioldószenzor a vakucső mellett van, magyarán softboxba rakva nem fog elsülni).
A következő lépcsőfok a belépő szintű vakuk, de ezek ára itthon 50.000 forinttól indulnak. Ezek ismeretében irány az e-bay, bár nem sok jóra számítottam (a probléma ugye az, hogy olyan 20.000 forint felett már nem kisértékűnek számít az eszköz, azaz vámköteles, ami miatt ugyan olcsóbbak még a dolgok mint itthon, de a garanciának búcsút mondhatunk (rossz eszköz esetén újra vámoltatni, stb.)).
Legnagyobb meglepetésemre azonban találtam olyat (nem is egy típust), mely céljaimnak éppen megfelelt, így megragadva az alkalmat szeretném is bemutatni, valamint tapasztalataimat megosztani az olvasóval.
A választás a Blazzeo Swift 250W típusra esett.
Néhány gyári adat:
Max. teljesítmény: 250 Ws
Színhőmérséklet: 5400-5500 K
Újratöltési idő: 0,5-2 s
Modell-lámpa: 75W
Teljesítményszabályozás: fokozatmentes 1/8-Max. (30-250 Ws)
Villanási idő: 1/2000-1/800
Kioldás: test gomb/ slave / szinkronkábel / infravörös
Ára: árfolyamtól függően 15.000-18.000 Ft
Tesztelve a vakut az adatok többé-kevésbé helytállók, természetesen mérések alapján lehetne igazából ezeket leellenőrizni.
A képen is látható, hogy a szokásos "U" vakucső található benne, valamint egy egyszerű halogén izzó modell-lámpaként (a dobozban ebből találunk egy plusz példányt). Az eszköz egyébként jól kidolgozott, meglepően masszív felépítésű, ezt mutatja az 1,3 kg-os tömege is. A szürke ház alumíniumból van, a fekete részek műanyagból (erre később visszatérünk). Amivel nem vagyok kibékülve az a lámpaállvány csatlakozása, melyhez egy igen rideg műanyagot használtak így a megszorításnál óvatosan kell vele bánni (az egyik szárát már elpattintottam, de szerencsére javítható).
Az állványfejet egy belülről rovátkázott, csavarszorítású fejjel dönthetjük, valamint található még ernyő felfogató nyílás is.
A reflektor fix, softbox felfogató csatlakozója (Bowens, Multiblitz, stb.) nincs, de a műanyag keretre csavaros szorítással felhelyezhető fényformáló eszköz (szerencsére az erre szánt boxom pont ehhez a mérethez készült). Itt ki is kell térnünk a modellfényre (mely teljesítménye nem szabályozható), ugyanis a gyártó ajánlja, hogy 30 percnél tovább ne használjuk, mert a fekete műanyag deformálódhat.
A teszt kedvéért nem próbáltam ki, hogy tényleg bírja-e a fél órát, a beállítások után inkább lekapcsoltam(5-10 perc), ezen idő alatt nem olvadt meg :) .
Nézzük mivel is találkozunk a hátlapon:
Legfelülről haladva: a piros dudor az infra / slave kioldó érzékelője, a kupak eltávolítható, de én rajta hagytam védelem gyanánt. Alatta van a "Ready" feliratú lámpa, értelemszerűen a feltöltést jelzi vissza (egy sípoló hang kíséretében). A teljesítményszabályozó egy egyszerű fokozatmentes potméter, nekem személy szerint kicsit hiányzik a számszerű jelzés (így nehéz az adatokat dokumentálni). A piros kapcsolóval lehet a modellfényt üzemeltetni, alatta egy biztosíték és a tápellátás csatlakozása található. Itt megjegyzendő, hogy az ebay-en külön található a 110 V-os és a 220 V-os készülék, hazánkba nyilván az utóbbit kell beszerezni.
Bal oldalon lehet bekapcsolni a készüléket, alatta pedig a szinkroncsatlakozó található. A másik oldal már érdekesebb: a piros nyomógombbal lehet tesztelni, a felette lévő "Slave" kapcsoló pedig három állású. Középső állásával csak szinkronkábellel lehet elsütni, az alsó "NOR" (I) beállításánál vaku fényre villant. A meglepetés a "PREF" (II) állás, ugyanis ilyenkor a pl.: beépített vakuk elővillanását is számba veszi, azaz akár kompakt gépekhez is használható. Szerintem ez egy igen praktikus ajándék, sok pluszpontot érdemel még akkor is, ha én személy szerint nem nagyon fogom használni.
Tesztelések után nagyon meg vagyok elégedve a termékkel, kiegészítő vakuként (vagy egyéb hobbifotózáshoz) teljesen megállja a helyét. A lámpaállvány csatlakozásán kívül csak pozitívumokat tudok róla elmondani főleg ha hozzáveszem, hogy a Mikrosatos Génmanipulált villanj körte lámpaállvány foglalattal 12.000 Ft és közel sem tud ennyit.
Az elején említett másik dolog magával a hajfénnyel kapcsolatos: újdonsült vakumra felraktam egy 50*70 cm-es softboxot. Ez azonban nem elég, a haladók már rögtön rázhatják is a fejüket, ugyanis ahhoz, hogy a a hajfény tényleg hajfény legyen irányítottabbá kell tenni a fotonok útját. Ehhez kapható a softboxra szerelhető fényterelő, ami úgy néz ki, mintha egy magas rácsot szerelnék a box elé. Ez az eszköz nem engedi, hogy a fény oldalirányba távozzon, ezáltal sokkal irányítottabbá tehetjük.
Ezzel csak egy gond van, mégpedig az ára. Számomra kicsit röhenyes, hogy ez az eszköz majd annyiba kerül (ha nem többe), mint maga a softbox.
Kis leleményességgel azonban könnyen lemásolhatjuk a technológiát pár száz forintból. Semmi más nem kell hozzá, csak fotokarton, olló, ragasztó és türelem.
Az eljárás nagyon egyszerű: a kartonból csíkokat vágunk a megfelelő közök távolságánál félig belenyírunk és az összetartozó lamellákat a bevágás mentén egymással szemben összetoljuk. Az egész kereténél kb.: kétszer vastagabb csíkokat vágunk, belülre beragasztjuk a kész rácsot, a maradékot meg ráhajtjuk a softboxra. Két sarkát fixre ragasztottam a lehajtásnál, a másik kettőre pedig egy pici tépőzárat raktam, így bármikor leszedhető, ha éppen nincs rá szükség. Őrült pontosságra sem kell törekedni, hiszen nem lövünk vele nyulat!
Jól látható, hogy oldalról nézve szinte semennyi fény se távozik, azaz az eszközzel elértem a célomat.
A különbség pedig a két tesztfotón megfigyelhető (azonos teljesítményen):
rács nélkül
ráccsal
És hogy lássuk a hatékonyságát még egy tesztfotó:
